Az elején kell a legtöbb kitartás a némethez – interjú

Mikortól lehet élvezni a némettanulást? Hova juthatsz el másfél év alatt? Mi a legnagyobb nehézség abban, ha egyedül tanulod a németet? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Lupán Ágnessel, a Lupán Német Online alapítójával.

Meddig érzi azt az ember, hogy ez a nyelv iszonyú nehéz?

Az ember soha nem hagyja abba a tanulást – és ez egy nyelvvel kapcsolatban pláne igaz! Amikor elkezdődik a tanfolyam, mindig az van bennem, hogy „annyira együttérzek velük, mert annyi minden vár rájuk!” És főleg, hogy tudom, hogy még a végén is mennyi minden újat lehet tanulni. Az elején nagyon-nagyon kell az, hogy ne adják fel. A németnél kétségkívül az elején fontos a motiváció, a kitartás. Ez a német nyelv sajátossága. Meddig érzi az ember, hogy nehéz? Addig amíg a legalapvetőbb dolgokat meg nem tanulta ahhoz, hogy egy normális mondatot összehozzon.

És mikor jön el az a rész, amire mindenki ácsingózik, amikor az ember már élvezi is, amit németből tanul? 

Az elmúlt időszakból is van egy szuper élményem olyanokkal, akik már harmadik féléve járnak, lassan másfél éve tanulnak velem csoportos tanfolyamon. Ők maguk észre sem veszik, hogyan alakulnak át az idő múlásával a kérdéseik, „problémáik”. Nemrég írtam nekik, hogy annyira örülök, hogy eljött náluk az az időszak, amikor már a nüanszokra kérdeznek rá! Persze ők kétségbe vannak esve, hogy nem értenek egy csomó dolgot, közben ezek már csak apróságok, részletek. Már rég nem arról van szó, hogy németül meg kell írni valamit, vagy alany kellene a mondatba. Teljesen normális, hogy mindig az adott szintnek megfelelő problémák foglalkoztatják az embert. Ugye ezek jönnek elő a házifeladatok kapcsán is. De amiket egy év után elkezdenek maguknak kikutatni, ahogy elkezdik az összefüggéseket megérteni és írják hozzá maguknak az elméletet, hogy ez vajon azért lehet-e, mert…? Én ezeket nagyon szeretem és büszkén figyelem. Meg is szoktam írni nekik, és olyankor jön a rácsodálkozás, hogy tényleg először kétségbe esnek, de közben már élvezik is a saját felfedezéseiket. Meg hogy saját maguk kiszűrik, ha valami nem stimmel, és érdekli őket, miért nem stimmel. Nagyon sokszor már maguk is jó elméleteket gyártanak! 

Kezdőként mi a legjobb módja a némettanulásnak?

Saját élményem is, hogy nekem kezdőként mindig szükségem volt csoportra. Arra, hogy egy tanár megmutassa, milyen az a nyelv, mit tud az a nyelv, mi van benne, merre induljunk. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kezdő – ha nem tanult meg előtte jó pár idegen nyelvet nagyon magas szinten –, neki tudna állni teljesen egyedül nyelvet tanulni. De ez minden nyelvre igaz. Egy kezdő nyelvtanulónak ugyanis nincs rálátása, nem tudja, hol kezdje, hogyan haladjon, mi után mi jön, mi miért fontos, miért úgy van felépítve, és így tovább. Ugyanakkor a csoportos tanulásnak van még egy fontos előnye: ha többen tanulunk együtt, az egészséges versenyszellem is vihet előre! Amikor jobb vagy a többieknél, az megerősít, hogy te ezt érted, ebben jó vagy, sikerélményed van. 

Egy bizonyos szint fölött viszont van, hogy a csoport „hátráltat”. Ennek az az oka, hogy nagyon hasonló ütemben kéne haladni ahhoz, hogy könnyű legyen csoportban tanulni. Hasonló szintről kéne indulni, hasonló időt ráfordítani, mindenkinek ugyanolyan gyorsan felfogni a tanulnivalót… Később ezek miatt az egyéni tanulás jobban segíthet. Amikor már magadnak kimazsolázod, ami érdekel, kipróbálod, utánajársz. Pont azok, ami miatt kezdőként horror lenne az egyedül tanulás. 

Mi a helyzet azokkal, akik egyedül vágnak bele a némettanulásba? 

Az egész nyelvtanulási folyamatra igaz, hogy mindenkinek meg kell találni a maga módszerét, és én azt hiszem, hogy egy nyelvtanuló ezt nem tudja „megoldani” egyedül. Ehhez kell a mentor vagy a tanár. Bátornak tartom azokat, akik tanár nélkül képesek egyedül tanulni. És tudom, hogy vannak ilyenek, hiszen rengetegen írják. A különbség annyi, hogy megszámlálhatatlan diák után tanárként van egy olyan rálátásunk, ami egy nyelvtanulónak, aki a probléma előtt leblokkol, nyilván nincs. Ilyenkor sokszor elveszíti az irányt, nem tudja, hogyan haladjon tovább. Mielőtt ilyenkor föladná, fontos találni valakit, aki átlendíti őt az adott holtponton és akkor megint mehet tovább a tanulás a következő holtpontig. 

Van-e jó tanácsod azok számára, akik mégis egyedül állnak neki a németnek? 

Iszonyúan nehéz, de adódhat úgy, hogy valakinek muszáj. Ha így alakul, azt javaslom, vegyen egy könyvet, ami fogja a kezét a tanár helyett. Érdemes jó könyvet választani és aszerint haladni. A tankönyvek általában valamilyen tematikára épülnek, a szókincset egymásba fonódva viszik tovább. A leckék úgy építkeznek egymásra, ahogy a tanárok az órán csinálják. Hogy ne összevissza tanulja az ember, hanem tudja, hogy mi a következő, mennyi a következő. Fontos, hogy ne akarjon az ember egyszerre mindent csak azért, mert mondjuk belépett egy Facebook-csoportba és ott elhangzott a melléknévragozás. Holott ő még csak ott tart, hogy azt se tudja, mi az, hogy ige. Ha valaki egyedül áll neki a németnek, mindenképpen szüksége lesz kapaszkodókra. Ebben nagy segítséget jelenhet egy jó könyv, de ha megoldható, érdemes tanárhoz fordulni, mert egy jó tanárnál semmi sem tudja jobban támogatni a hatékony előrehaladást. 

További Ági-interjúket a linkeken találsz:

Előbb szeresd meg, aztán meg tudod tanulni a németet! – interjú
Céltudatossággal rövidíthetsz a nyelvtanulásod útján – interjú
Nehéz eset vagyok, mit csináljak? – interjú
Én is átmentem azokon a helyzeteken, amikkel egy kiköltöző találkozik – interjú

Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben! Jelentkezz egyéni német órára vagy időszakosan induló csoportos német tanfolyamokra!