Én is átmentem azokon a helyzeteken, amikkel egy kiköltöző találkozik – interjú

Németet tanítani egy olyan országban, ahol mindenki németül beszél? Online nyelviskolát alapítani akkor, amikor az emberek tudatában még nem létezik az online világ? Hogyan született a Lupán Német Online?
Lupán Ágnes, a Lupán Német Online alapítója válaszolt.

Németet tanítottál Magyarországon, majd eljöttél abba az országba, ahol 80 millióan beszélik ezt a nyelvet. Mennyire szerencsés némettanárként Németországban élni?

Igen, ezt a kérdést sokszor megkaptam már. Szoktam is mondani, hogy ha mindenki tudna németet tanítani, nagy bajban lennék abban az országban, ahol 80 millió ember beszéli anyanyelvi szinten a németet…

Hogyan kezdődött a kapcsolatod a német nyelvvel?

A nagyszüleim svábok, világéletükben svábul beszéltek. Mi, a négy unoka mindig azt gondoltuk, hogy németül beszélnek, és szerettük volna érteni az ő titkos nyelvüket. Elsőként én kezdtem el németül tanulni 12 évesen puszta kedvtelésből. Nem igazán volt pénzünk, én mégis kikönyörögtem magamnak, hogy hadd mehessek el egy német nyelvtanfolyamra. Ez volt az első élményem.

Majd 14 évesen szinte nulla nyelvtudással felvételiztem az akkor induló Budapesti Osztrák Gimnáziumba. Rendkívül eltérő tudásszintű osztályként indultunk. Én egy szót sem értettem az elején, és nagyon sokáig vért izzadtam. Hiába próbáltam magam átkérni a nulladik osztályba, nem engedték. Kínszenvedés volt négy évig, viszont ebből élek a mai napig.

Ez olyasmi lehet, mint nyelvtudás nélkül külföldre költözni?

Hasonló lehet az élmény, igen. Családon belül szembesültem a nyelvtanulók egy másik nagy mumusával, a Dialekttel is. Annyira rosszul ment első évben a német, hogy év végén kisírtam magam egy távoli rokonhoz Németországba négy hétre. Nagy mellénnyel jöttem vissza a nagyszüleimhez, akik megszólaltak svábul, én pedig leforrázva ültem mellettük… Emlékszem, ezen röhögött az egész család.

De nemcsak nekem jelentett ez gondot, hanem a nagynénémnek is, aki tanfolyamon tanulta a németet. Hiába tanulta ő is a Hochdeutsch-ot, ettől még nem értett svábul…

Mikor költöztél ki Németországba?

A volt férjem munkája miatt költöztünk ki 2011-ben, akkoriban otthon voltam két kisgyerekkel. Először azt gondoltam, majd angolt fogok tanítani. Aztán amikor eljött a munkakeresés ideje, és próbáltam nyelvtanárként elhelyezkedni, mindenhonnan továbbirányítottak. Ma már hálás vagyok érte, hogy így történt. Ha akkor sikerül beilleszkednem az itteni rendszerbe, mára már biztosan kiégett, fásult nyelvtanár vált volna belőlem.

Mostanra azt gondolom, kifejezetten jól alakult, hogy a németek anno nem fogadtak be. Hiszen ebből az elutasításból fejlődött végül a Lupán Német Online. És így a mai napig meg tudtam őrizni a némettanítás iránti lelkesedésem.

Nyelvi nehézségek, munkakeresés, kirekesztettség, külföldi érvényesülés, dialektusok… Úgy tűnik, hogy a külföldre költözők minden problémájával te magad is szembesültél.

Tulajdonképpen én is átmentem ugyanazokon a nehezített élethelyzeteken, amikkel egy kiköltöző szinte törvényszerűen találkozik, ezért egyrészt könnyen együttérzek azzal, aki idegenben új életet kezd, másrészt tapasztalatból tudom, mik azok a dolgok németből, amivel ilyenkor kezdeni érdemes. Ha ennyire célirányos az ember, ügyesen le lehet rövidíteni azt a kezdeti szakaszt, amikor még mindenben németül értők segítségére szorul.

Miért lettél online nyelvtanár?

Ha kiköltözik az ember, újragondolja az értékeit, tapasztalatait, és hogy az adott helyzetben milyen kompromisszumokat kell megkötnie. Otthon előtte sokat tanítottam, várólistám volt, nevem volt… A nyelvtanítást már otthon is sokszor újraindítottam, ezért nem ijesztett meg, hogy tanítványokat kell szereznem, kiépítenem. Azt gondoltam, legyen a magyar piac, hiszen interneten keresztül tudok órát adni.

Noha az is igaz, hogy amikor a Lupán Német Online-t indítottam, még egész más világ volt. Nem voltam vele tisztában, hogy létezik online tanítás, de nemcsak én, más se tudta. Akkoriban tanárok már tanítottak ugyan Skype-on, de nem voltak nagy nyelvtanulós oldalak. Nem voltak platformok, online felületek. Nem volt Babbel, nem volt Duolingo… Az emberek tudatában semmi ilyesmi nem létezett, még nem volt ennyire bejáratott az online. Ma már ez elképzelhetetlen.

Hogyan mertél mégis belevágni az online oktatásba, amikor az internet még egyáltalán nem számított triviális tanuló felületnek?

Az elején iszonyatosan izgultam, hogy ne legyen semmi technikai baki. Akkoriban, 2013-ban még annyira az offline tanításban éltem, hogy ha valami kérdésem volt, elővettem a könyveimet, abban néztem utána. Nem használtam Google-t, elővettem a szótáramat – csak később jöttem rá, hogy az online szótárak sokkal gyorsabbak.

Az elején azon is izgultam, hogy mit tudok csinálni órán. Nem úgy nézett ki, mint ma. Eleinte a könyveimből kerestem ki a tanítványoknak feladatokat. Lefotóztam, majd emailben elküldtem vagy bepötyögtem emailbe a feladatokat, és úgy küldtem át.

Mi az, amit megtanultál az évek során?

Az online-on keresztül harmincezer ember véleményét olvashatod ki a hozzászólásokból. A diákok sokszínűsége még ma is meglep: hogy mindig van olyan kérdés nyelvtanuló oldalról, amire nem gondolok nyelvtanárként.

És az online kommunikációt: hogy hogyan lehet mindig barátságosan, pozitívan, támogatva válaszolni online, írásban is.

Nagy utat tett meg a Lupán Német Online. Ha visszagondolsz a kezdetekre, mire vagy a legbüszkébb?

Több dolgot is szívesen említek. Kiépült egy egymást támogató, jó hangulatú közösség a Facebook-on, ez nagy büszkeséggel tölt el. Büszke vagyok arra is, hogy az összes küzdelem ellenére kitartottam, és nem adtam fel még akkor sem, amikor senki nem hitt bennem és hülyének nézett.

Mára a külső szemlélőnek is szemet szúr a Lupán Német Online mögött levő teljesítmény. Nemrégiben épp egy nyelvtanár jegyezte meg elismerően, hogy amit egy nyelvtanár kihozhat magából, a szakmájából, az a mi oldalunkon mind elérhető, megtalálható. Ezt én is őszintén így érzem: online nyelviskolából ma mi vagyunk a legkomplexebbek.