Te érted a viccet?
Gondoltad volna, hogy a jó közérzetedhez rengeteget hozzáadnak a tulajdonképpen lényegtelen és felszínesnek mondható mindennapi csevejek? Az ember akkor jön rá ezek értékére és jelentőségére, amikor nyelvtudás hiányában vagy a nem elég jó nyelvtudása miatt ezekből rendre kiszorul.
A jó közérzethez magabiztos tudás kell
Semmi rossz szándék nincs abban, amikor mondjuk kollégák viccelődnek egymással és közösen felnevetnek – és te nem érted, hogy min… Vagy együtt ebédelnek és közben egymást kérdezgetik, kedélyesen elbeszélgetnek – csak épp hozzád nem szólnak…
Nagyon hamar észreveszi a környezet, ha ezekből a beszélgetésekből valaki inkább kimaradna, és tulajdonképpen tapintatból békén hagyják. Mégis mardosó érzés nap mint nap bénának, kiszolgáltatottnak, magányosnak érezni magunkat emiatt.
Nyelvtudás nélkül kevés esélyed van egy új országban beilleszkedni. Sőt, van, amihez hosszabb távra tekintve még az erős közepes szint is kevés lesz. Mégpedig ahhoz, hogy teljes értékű embernek érezd magad külföldi életedben is. Hogy lazán elbeszélgess bármilyen helyzetben, hogy jól érezd magad az újra meg újra ismétlődő szituációkban, vagy hogy frappánsat tudj válaszolni annak, aki ujjat akar veled húzni.
Ezért ne állj meg az erős közepesnél!
A nyelvtudással nem rendelkezők, de még a teljesen kezdő nyelvtanulók is elkerülhetetlenül szenvednek külföldön a kiszolgáltatottságtól. A tehetetlenség, hogy felnőtt ember létedre nem vagy képes a saját érdekeidet képviselni, félkarúvá tesz.
Ha szívességet kér az ember valakitől, a háttérben akkor is ott van az a gyötrő gondolat, hogy az, akit segítségül hívtam, vajon kellően alapos-e, az, akivel a szerződést aláírom, valóban jószándékú-e, nem akar-e valamilyen okból megvezetni, kihasználni. Közben pedig szégyellem magam, hogy felnőttként, a saját dolgomban ennyire tehetetlen vagyok.
Aztán amikor az ember már képes ügyet intézni, van annyi gyakorlata, tudása, hogy már nem adják el, utána jönnek a következő szint kínjai. Például amikor a kollégák viccelődnek: még ha meg is érted, nem tudsz kapásból úgy reagálni rá, mint ahogy azt magyarul tennéd. Ettől rosszul érzed magad, kevesebbnek, butának, bénának. Ha ez az érzés nagyon rátelepszik az emberre, hajlamos lehet a nyelvtanulást feladni. Pedig semmi különös nem történt, egyszerűen csiszolni kell még a tudáson!
Esély a beilleszkedésre
A minőségi, teljes értékű beszélgetéshez viszonylag magas szintű nyelvtudás kell. Ha ez nincs meg, a kirekesztettség érzése könnyen magányba fordulhat. Anyanyelvi környezetben észrevétlenül is rengeteg rövid és jelentéktelennek tűnő beszélgetést folytatunk, ami természetes része a mindennapjainknak. Ha ez az idegen nyelv miatt teljesen kimarad, űrt teremt, magányossá tesz.
Szerencsére a környezet erős motivációt biztosíthat a fejlődésre. A kulcs a nyelv használata – minden kudarc, rossz érzés dacára is! Hiszen minél többet beszéled, annál rutinosabbá válsz. Talán most még elképzelhetetlen távlatnak tűnik, de ha elkezded, nem kell hosszú idő hozzá, hogy bátran, félelemérzet nélkül és gördülékenye kérdezz, csiszold a tudásod.
Nincs az a kolléga, aki ne díjazná az erőfeszítést, és ne magyarázná el szívesen a viccet, ugratást, vagy ne írná körül, amiről szó van, ha látja, hogy nekidurálod magad és minden nap teszel érte, hogy felvedd a ritmust és beilleszkedj! A legjobb, ha apránként lépkedsz és hosszú távra rendezkedsz be. Kitartó gyakorlással minden szinten lehet magabiztosságot szerezni!
