A nyelvtanulás és az önbizalom kapcsolata

Jól látod a nyelvtudásodat?
Úgy (nem) tudsz németül, ahogy ezt belül érzed?
Egy kicsit ezo értekezés a nyelvtudás és az önbizalom kapcsolatáról

Bár tudod, mit? Lehet, ez nem is ezo téma. Ez nagyon is kézzel fogható dolog egy bizonyos szinten.
Csak írni, beszélni nehéz róla, de azért megpróbáljuk.

Mi köze is van a nyelvtudásnak az önbizalomhoz? Hát nagyon is sok.
Most már van annyi „letanított” év a hátunk mögött, hogy bizton állíthatjuk: a nyelvtudás hiánya (illetve a hiány érzete) sok esetben egyenlő az önbizalom hiányával.

Rengeteg tanítvány állítja: “Nem tudok németül”. “Nem beszélek, mert nem tudok.” “Tanulok, de nem marad meg semmi a fejemben.” “Sosem fogok így megtanulni németül.”
És akkor valahogy rávesszük őket –általában erőszak mellőzésével ;-), hogy beszéljenek.
És hopp! Pár óra után elkezdenek beszélni. Ilyenkor jönnek a hálálkodó mondatok a többség részéről, hogy milyen jó tanárok vagyunk, és bár nagyon kecsegtető lenne azt képzelni, hogy ezt mind a mi érdemünk, de azért pár órában mi sem tudunk csodát tenni. 😉

Egyszerűen arról van szó, hogy nem volt merszed beszélni, el sem hitted, hogy ami energiát a tanulásba fektettél, az meg is fog térülni. Mert nem hiszel magadban.

a suliban a tanár mindig kijavított
félsz, hogy kiröhögnek, ha rosszul mondasz valamit
úgy érzed makogsz, és órákat kell várni egy válaszodra
nem érted, amit a németek mondanak

És még számtalan okot tudnak a tanulók ilyenkor mondani.

A tanár, vagy valaki náladnál jobban tudó folyton kijavított – elég baj. Hogyne, a hibákból tanulunk, de a lépten-nyomon megállítás során persze hogy úgy érzed, nem tudsz semmit. Ezek általában nyelvtani hibák, és ha nem túl hatalmasak, simán érthető a beszéded, ergo tudsz németül beszélni – csak kicsit hibásan. És ahogy Lomb Kató is mondta : „A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.”

Félsz, hogy kiröhögnek. De komolyan?! Nevetett már ki valaki német ajkú azért, mert valamit helytelenül mondtálnémetül? Általában formás hátsójukat verik a földhöz örömükben, ha valaki megtiszteli a nyelvüket, s ezáltal őket is, hogy azon szólal meg.

Makogsz. Ezt sokszor eltúlozva érzik a tanulók. Totál természetes, hogy az elején lassan beszélsz.
Forognak az agykerekek, ezer dolog cikázik át a fejeden, egy mondat összerakásakor. Ez tök normális. Csak úgy fog gyorsulni a beszéded, ha gyakorlod. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudsz németül-hanem azt, hogy még gyakorolnod kell, és időt adni magadnak, hogy egyre gyorsabb legyél.

Nem érted, amit a németek / osztrákok / svájciak mondanak. Hát sokszor ők sem értik egymást. 😉 Ez sovány vigasz, tudom, de lehet, arról van szó, hogy dialektusban beszélnek, az pedig nagyon kemény pálya. Idő kell, hogy megszokd, hogy megértsd. Egyébként a legtöbben kedvesen átváltanak a Hochdeutsch-ra, arra a németre, amit te is tanulsz, ha megkéred őket.

A lényeg: ezek a kifogások nem szabad, hogy gátoljanak a nyelvi fejlődésben! Mert nagyon is azt teszik. A hab a tortán pedig az, amikor valaki folyékonyan beszél már, és minden 5. mondat után fordítja magyarra, amit mondott, mert úgy gondolja, úgy mondta, hogy az nem érthető.
Mert nincs önbizalma. Mert senki nem mondta még neki, hogy nagyon ügyes, hogy jól beszél, hogy érthető, amit mond.

Nos, márpedig a dicséret is kell ám a szárnyaláshoz, az önbizalom kialakulásához. És ha másra nem, magadra mindig számíthatsz, ugye? Egy kis csoki-, sör-, filmnézés jutalom a német tanulás után sosem árt. Hogy megdicsérd magad az erőfeszítéseidért. Mert megérdemled! 😉

Tényleg: te megdicséred magad néha, ha egy nap sikerült rávenned magad a tanulásra? Megírod, mivel jutalmazod ilyenkor magad? Köszönjük!

És amennyiben szívesen vennéd, ha segítenénk Neked a tanulásban, akkor itt nézz körül:

egyéni német oktatás

Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben! Jelentkezz egyéni német órára vagy időszakosan induló csoportos német tanfolyamokra!