Egy nyelvtanár naplójából

A Lupán Német Online tanárai nem restellnek extra energiát belefektetni a tanításba. Órára készülésből, ötletből, közös gondolkodásból sosincs hiány. Antal András naplóbejegyzésében olvashattok a némettanári lét szépségeiről és nehézségeiről. 

Kedves Naplóm! 

Ma megint elindult egy munkanap, úgyhogy reggel nyolctól este kilencig tanítok. Ugyan reggel hat előtt és este tíz után is lehet nyelvet tanulni és tanítani, de a tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ilyenkor már nem annyira „fogékony” az ember agya. 

Vannak tanítványok, akik hetente csak egyszer jönnek, bár ebben a Covid-időszakban a „jönnek” inkább online órát jelent, vannak, akikkel hetente többször is „találkozom”. Az órák között célnyelvi internetes oldalakat szoktam olvasni, vagy a saját könyvtáram idegen nyelvű részlegéből válogatni valami olvasnivalót. Boltba megyek, és élvezem a lehetőséget, hogy németül adhatom ki a dühömet, persze, csak félhangosan, hogy már megint nincs zsemle, vagy már megint felment az ára valaminek. 

A tanítványaimmal beszélgetni szeretek. Kedvenc szintem az A2 és a C1 között van, és minden egyes alkalommal azt szeretem, ha előzetesen megbeszélünk egy témát, és arról beszélgetünk, vagy avval kapcsolatban adhatok írásos feladatot. Általában naplóbejegyzést, e-mailt vagy levelet szoktam kérni a diákjaimtól. Így óráról órára eltérő időt töltök a felkészüléssel. Vannak témák, amiket szeretek, és vannak olyanok is, amiket nem igazán. Például nem mindig tudom átélni azt az örömöt, amit egy tanuló hölgy érez, ha elmondja, hogy vett egy csodaszép, divatos ruhát, vagy elment a kozmetikusához – de természetesen az ehhez a témakörhöz tartozó – szakkifejezéssel élve – terminus technicusnak is utánajárok, és örülök, ha az illető hölgy ezt a megfelelő németséggel mondja el vagy írja le. A vezérelvem az, hogy a tanuló érezze magát jól a nyelvórán, és találja meg azt a kapcsot, ami által megszereti a nyelvet. 

Úgy gondolom, hogy reménytelen eset nincs, csak talán az eddigi megközelítés volt rossz, éppen ezért nincs jó diák vagy rossz diák. Az én feladatom, hogy megtaláljam azt a pontot, ahol a diák azonosulni tud a német nyelvvel, legyen az sport, főzés, építészet, régészet vagy bármi más.

Minden egyes impulzusnak örülök, amit a diákoktól kapok. A legjobban azonban annak örülök, ha egy diákom azt mondja, hogy korábban ezt vagy azt nem értette, de most, hogy átvettük, „megvilágosult” minden. 

A német egy élő nyelv, amit nem magolni, hanem használni kell. A nyelvtan fontos természetesen, de sokkal élvezetesebb ezt olyan szövegkörnyezetbe helyezni, ami a tanulót érdekli. (Miért erőltessem a Stefan ist in Dresden und besucht den Zwinger jellegű mondatokat, ha a tanuló nem tudja, ki Stefan, hol van Dresden/Drezda és ki/mi a Zwinger?! Ettől nem a tanuló rossz, csak mondjuk Németországban/Ausztriában/Svájcban hegesztőként szeretne elhelyezkedni, és őt inkább a Schweißnaht vagy a Laserschweißen témakör érdekli).

Mindemellett nagyon sok a rossz beidegződés, és sokkal több energiát vesz el egy adott hiba (például hosszan ejtett mássalhangzó) „helyre tétele”. Négy év Ausztriában tanulással eltöltött idő és lassan 17 év tolmács-fordítói és nyelvtanári tapasztalat mondatja velem mindezt.

A német nyelvet napi 24 órában élem és használom. Könyvet olvasok, a világhálón tájékozódom napi aktualitásokról, amik német nyelvterületen történnek, mert érdekel és mert szeretem ezt a nyelvet. Számomra akkor sikeres egy nap, ha a tanulók az órák végén jó érzéssel köszönnek el, és elmondják, hogy ma is kaptak valami pluszt. És hogy jönnek újra.

Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben! Jelentkezz egyéni német órára vagy időszakosan induló csoportos német tanfolyamokra!