Ne hallgass némán, merj te is megszólalni!

A közhiedelemmel ellentétben a „nem merek megszólalni”-gátlás nemcsak idegennyelvi helyzetekben hátráltathat minket, hanem már sokkal korábban, a nyelvtanulás folyamata közben is. Tanárainkat kérdeztük, hogyan segíti a nyelvtanulást az aktív kommunikáció már a németórákon.

Hallgatni nem arany? 

Hibázni ciki, nem érteni valamit, és még egy értelmező kérdést feltenni kínos, a lassú felfogásom miatt hátráltatni a többieket nagyon kellemetlen – gondolhatjuk egy-egy németórán. És inkább csendben maradunk. Pedig ezekre az esetekre pont nem igaz a mondás: hallgatni arany. 

A köztudatban a „nem merek megszólalni” általában egy idegen nyelven zajló párbeszédbe való bekapcsolódásra való képtelenséget, bátortalanságot jelöl. Pedig a nyelvtanulás során általánosan igaz, hogy többre megyünk azzal, ha „merünk megszólalni”! Tanáraink három különböző oldalról világítanak rá, miért érdemes összeszedni a bátorságunkat.  

Ha mindent tudnál, nem kéne tanítani!

Aki már tudja, azt nem kell tanítani – minden tanár tisztában van ezzel, és ezért hozzá is van szokva, hogy újabb és újabb kérdésre, elakadásra kínáljon alternatívát. Tanáraink szerint németórán teljesen természetes a hiba, a hiányosság, a nehézség. Sokan inkább csöndben maradnak, amikor valamit nem értenek. Ilyenkor a „nem merek megszólalni” mögött leggyakrabban egyfajta szégyenérzet húzódik meg, hogy nekem nem megy úgy, mint a másiknak, emiatt inkább lapítok. A bevállalósabbak hozzáállása azonban kifizetődőbb: tanárként nagyon jól lehet dolgozni úgy, hogy a diák egyből visszajelez. 

Sokszor gyakorolni, sok oldalról megvizsgálni

Aki lassabban halad, az is halad, minden apró fejlődésnek örülni lehet! Hisszük, hogy nincs reménytelen eset, csak motiválatlan vagy időhiányban szenvedő tanuló. Annál a diáknál, aki például otthon nem tud annyit készülni, mint amennyit szükséges lenne, azzal az otthoni készülős fázist is órán kell bepótolni. Ezzel sincs baj, csak szóljon róla! Akkor lassítunk picit az anyaggal és sok oldalról megvizsgáljuk, hátha már az órán a fülébe megy! Aki valami miatt nehezebben veszi az akadályokat, náluk általában beválik, hogy ugyanazt sokszor, sokféleképpen gyakoroljuk.

Sikerélmény nélkül nem működik

Mindig megpróbáljuk az anyagot, a nyelvtant, a kifejezésmódot annyira leegyszerűsíteni és nem folyton a hibákra koncentrálni, hogy lehessen sikerélményük a diákoknak már a legelejétől fogva. Mert sikerélmény nélkül nem tud működni a dolog, az biztos! 

A tanulásra általában igaz, hogy komfortzónán kívüli dolog. Egy jó tanár tisztában van ezzel és odafigyel rá, hogy ha a tanulója nem értett meg valamit, akkor azon ne rontson megszégyenítéssel, kinevetéssel vagy a hiányosságra való fókuszálással. Teremtse meg a lehetőségét, hogy a diákja a saját gyenge pontjait mások előtt is felvállalhassa. Ilyenkor türelemmel, aktív figyelemmel törődjön vele, hogy a tanuló megugorja az előtte álló akadályt.

A németórákon a közös munka során mindenképpen segítség, ha kölcsönösen visszajelzünk egymásnak. Mert ha nincsenek a „nem merek megszólalni” miatt beragadt helyzetek, hanem egyből orvosolható a problémás rész, akkor nem kell időrabló, felesleges köröket futni. 

Ráadásul ha a tanár tudja, mi az, amit még nem sikerült a diákjának feldolgoznia, úgy tud igazodni az aznapi feladatokkal, elvásárokkal, tempóval hozzá. 

Neked hogy megy a „megszólalás”?

Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben! Jelentkezz egyéni német órára vagy időszakosan induló csoportos német tanfolyamokra!