Tudjuk, érezzük, hogy más… De mégis miben? Csak a nyelvtanban, csak amiatt érezzük, hogy más és csak amiatt van az az “úúúúú, de milyen nehéz a német” érzés? Összehasonlítva a magyarral vajon tényleg olyan nehéz? És vajon van némi előnyünk más nemzetiségekkel szemben, hogy “szinte” azonos az ABC-nk?
Hogyan vagy miben mérjük a sikert? Egy sikeres nyelvvizsgában? Vagy a papír nem is számít, de ha tudunk boldogulni, veszekedni, segíteni, útba igazítani, persze mindezt
Vajon hogy könnyebb, hatékonyabb a nyelvtanulás? Tanárral csoportban, tanárral egyénileg? Esetleg teljesen autodidakta módon is sikeresek lehetünk? Mikor és miért kell egy jó könyv? Vagy
Tényleg kell magolni? Könnyebb a nyelvtanulás, ha bemagoljuk a táblázatokat, szavakat? Vagy hatékonyabb? Tudom akkor a mindennapokban használni a megszerzett tudást? És ha magolós rendszerrel
Miért érezzük sikertelennek magunkat annak ellenére is akár, hogy kapjuk a pozitív megerősítést másoktól? Hogyan lehet leküzdeni ezt az érzést, az örök elégedetlenséget? És ha
Soron következő adásunkban összehasonlítjuk az online és az offline nyelvtanulást. Melyik jobb, illetve jobb-e az egyik, mint a másik? Milyen előnyei vannak az offline nyelvtanulásnak,
Mik a legfőbb erényei egy jó nyelvtanárnak? Szigorú? Kedves? Mit várunk el egy tőle? Mindig adja fel és aztán kérje számon a házit? Mit tart
