A német helyesírás szabályai

Eljutni a B1-es nyelvi szintre elég nagy kihívás, amikor az ember teljesen nulláról indul. Boldogság, amikor végre elérjük, amikor elmondhatjuk magunkról, végre rendelkezünk megfelelő kommunikációs szintű nyelvtudással, amivel már sok ajtó megnyílik előttünk: megszerezhetjük így az állampolgárságot, a legtöbb munkaadó is ezt a szintet várja

Vajon miről álmodott Kriszti, amikor megérkezett a nagy Németországba? Mennyire tartotta reálisnak ezetek a vágyakat? Mit tett értük?Milyen az élet akkor, amikor egyszer csak elérhető közelségbe kerül egy kitűzött cél elérése?Milyen érzés eljutni oda, hogy elmondhassuk: Igen! Sikerült! Ezt beszéljük át ebben az adásban, és

Miért érezzük sikertelennek magunkat annak ellenére is akár, hogy kapjuk a pozitív megerősítést másoktól? Hogyan lehet leküzdeni ezt az érzést, az örök elégedetlenséget? És ha kimondjuk, hogy sikeresek vagyunk a nyelvtanulásban, akkor már elbizakodottnak számítunk? Illetve akkor abba is hagyhatjuk a nyelvtanulást? Mai adásunkban ezekre

Mi történik, ha úgy érkezünk meg az új életünkbe, idegen országba, hogy semennyire nem beszéljük az adott ország nyelvét? És ha csak picit? Ha esetleg középszintű a nyelvtudásunk? Akkor már van esély a boldogulásra? Vagy mindenképp profinak kell lennünk? Erre a kérdésre keressük a választ

Ezen adásunknak azt a címet is adhattuk volna, hogy “a blokk”. A legtöbb nyelvvizsgára készülő legrettegettebb jelensége, leggyakoribb kérdése, hogy mit csináljak, ha leblokkolok?! Mi van, ha nem jut eszembe semmi, vagy ne adj’ Isten esetleg nem is értem a feladatot?! Mindenképp mondjak valamit? Bármit?

Minden nyelvtanulóban előbb vagy utóbb felmerül a kérdés, mikor fog tökéletesen tudni németül. Mennyi idő alatt sajátíthatja el a nyelvet? Mindenki meghatározza magának az időt, hogy mikorra kell (?) neki megtanulnia. De meg lehet adni magunknak ilyen célt? És mi van, ha ez nem sikerül?