Befolyásol minket vajon az életkorunk a nyelvtanulásban? Az életkörülményeink? Milyen sajátosságai vannak az egyes életkoroknak? Vagy egyszerűen csak könnyebb azt mondanunk, hogy “öreg vagyok én már a nyelvtanuláshoz”? Hallgassátok meg, mi mit gondolunk erről a témáról!
0:14 Az előző rész gyors átismétlése (hisz ez már ott felmerült)
1:40 Miért téma ez egyáltalán? Mert a köztudatban benne van, hogy a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak, vagy”én már túl öreg vagyok a tanuláshoz”, aminek nem csak biológiai oka vannak, hanem ez egyfajta életérzés is.
3:16 A mindennapok, a stressz, az élet az, ami elvesz a koncentrációnkból, az “agyi kapacitásunkból?” Ezért van vajon az az életérzés, hogy már túl öreg vagyok a tanuláshoz is?
5:48 A gyerekagy másképp fog, mert nekik nem kell megélni azokat a mindennapos dolgokat, amiket egy felnőttnek. Család, számlák, munkahely stb.
7:41 A gyerekekbe genetikailag van vajon bele kódolva, hogy a megszerzett tudás tovább, hosszú ideig, akár örökre is megmaradjon bennük? Hiszen a fejlődésük része. Ezzel szemben a felnőttek saját maguknak állítanak fel korlátokat azzal, hogy hangoztatják: “én már öreg vagyok ehhez”.
10:20 A nyelvtanulás fiatalon tartja az agyat, az időskori meg főleg. Az időskori demencia kialakulására is kevesebb az esély, ha nyelvet (vagy bármit) tanulunk felnőttként is még.
11:37 A tanulás tudatos választása egy felnőttnél szintén befolyásolja a sikerességet? Vagy annyi nyomás keletkezik ezáltal rajtunk, hogy ez is gátakat szab elénk?
13:04 Milyen a nyelvtanulási készség az egyes életkorokban?
13:54 A nyelvtanulást befolyásoló egyéb tényezők: az életkörülményeink, hogy tanultunk-e már nyelvet, van-e nyelvtanulási rutinunk, a korunk. Valóban másképp tanul egy nagyi, másképp egy kisgyerek?
15:43 Elköszönés
A hibákból tanulunk. Ezt mindenki tudja, de vajon mindenki el is tudja fogadni? Ép ésszel tudjuk, hogy a) nem érdemes minden hibát kijavítani, mert megakasztja a beszédet, b) nem fest rólunk rossz képet, ha hibát ejtünk, mégis sokan szégyenkeznek emiatt, és ez gátolja a beszédet
Vajon milyen készségekre van szükségünk, hogy beszéljünk egy nyelvet? Akár az anyanyelvünket, akár egy idegen nyelvet? Hogyan lehet fejleszteni, mennyi ideig? Más készségekre van szükség egy nyelvvizsgán, megint másra a “való életben”? Természetesen ma sem voltunk szűkszavúak, így ennek a témának lesz folytatása is. 🙂
Idegen ország, idegen nyelv, idegen kultúra, mégis úgy döntöttünk, ide költözünk, itt élünk, itt próbálunk szerencsét. De elég vajon a szerencse? Vagy a nyelvtudás? Mire lehet nagyobb szükség egy új élet kezdetén? Kellő támogatásra, élettapasztalatra vagy a nyelvtudásra? Ebben az adásban ezt a kérdést próbáltuk
Befolyásol minket vajon az életkorunk a nyelvtanulásban? Az életkörülményeink? Milyen sajátosságai vannak az egyes életkoroknak? Vagy egyszerűen csak könnyebb azt mondanunk, hogy “öreg vagyok én már a nyelvtanuláshoz”? Hallgassátok meg, mi mit gondolunk erről a témáról! Tartalom 0:14 Az előző rész gyors átismétlése (hisz ez
Arról beszélgetünk Krisztivel, milyen német nyelvterületen az első nap, az első hét, az első hónap, az első munkahely, az első ügyintézés, az első találkozás a németekkel. Azaz mindenből az első tapasztalatok. Hogy birkózik meg az ember a változásokkal, a honvággyal, a nehézségekkel? Milyen az indulás
Miért érezzük sikertelennek magunkat annak ellenére is akár, hogy kapjuk a pozitív megerősítést másoktól? Hogyan lehet leküzdeni ezt az érzést, az örök elégedetlenséget? És ha kimondjuk, hogy sikeresek vagyunk a nyelvtanulásban, akkor már elbizakodottnak számítunk? Illetve akkor abba is hagyhatjuk a nyelvtanulást? Mai adásunkban ezekre
MEGSZÓLALNÁL VÉGRE NÉMETÜL?
Nem több tanulás kell, hanem egy jobb rendszer.
A Lupán Német Gyorsítósáv egy olyan előfizetéses program, ahol nem csak „tanulod” a nyelvet,
hanem lépésről lépésre eljutsz odáig, hogy használni is tudd.
– tudod, mit tanulj és milyen sorrendben
– nem maradsz egyedül a kérdéseiddel
– és már az elejétől beszélsz
