Befolyásol minket vajon az életkorunk a nyelvtanulásban? Az életkörülményeink? Milyen sajátosságai vannak az egyes életkoroknak? Vagy egyszerűen csak könnyebb azt mondanunk, hogy “öreg vagyok én már a nyelvtanuláshoz”? Hallgassátok meg, mi mit gondolunk erről a témáról!
Tartalom
0:14 Az előző rész gyors átismétlése (hisz ez már ott felmerült)
1:40 Miért téma ez egyáltalán? Mert a köztudatban benne van, hogy a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak, vagy”én már túl öreg vagyok a tanuláshoz”, aminek nem csak biológiai oka vannak, hanem ez egyfajta életérzés is.
3:16 A mindennapok, a stressz, az élet az, ami elvesz a koncentrációnkból, az “agyi kapacitásunkból?” Ezért van vajon az az életérzés, hogy már túl öreg vagyok a tanuláshoz is?
5:48 A gyerekagy másképp fog, mert nekik nem kell megélni azokat a mindennapos dolgokat, amiket egy felnőttnek. Család, számlák, munkahely stb.
7:41 A gyerekekbe genetikailag van vajon bele kódolva, hogy a megszerzett tudás tovább, hosszú ideig, akár örökre is megmaradjon bennük? Hiszen a fejlődésük része. Ezzel szemben a felnőttek saját maguknak állítanak fel korlátokat azzal, hogy hangoztatják: “én már öreg vagyok ehhez”.
10:20 A nyelvtanulás fiatalon tartja az agyat, az időskori meg főleg. Az időskori demencia kialakulására is kevesebb az esély, ha nyelvet (vagy bármit) tanulunk felnőttként is még.
11:37 A tanulás tudatos választása egy felnőttnél szintén befolyásolja a sikerességet? Vagy annyi nyomás keletkezik ezáltal rajtunk, hogy ez is gátakat szab elénk?
13:04 Milyen a nyelvtanulási készség az egyes életkorokban?
13:54 A nyelvtanulást befolyásoló egyéb tényezők: az életkörülményeink, hogy tanultunk-e már nyelvet, van-e nyelvtanulási rutinunk, a korunk. Valóban másképp tanul egy nagyi, másképp egy kisgyerek?
15:43 Elköszönés