Érezted már magad kirekesztve?

A külföldre költözés egyik nehéz kérdése, lehet-e valaha igazán beilleszkedni egy másik országban. A beilleszkedés kérdésköre egész megosztó is lehet. Nyelvtanulóink különféle szempontokra világítottak rá véleményükkel, történeteikkel, saját tanulságaikkal.

Kirekesztettség, magány, kiszolgáltatottság

Amikor külföldre költözünk, sokféle problémával kell szembenéznünk. Ezek jó része kézben tartható, pénzzel, idővel, odafigyeléssel megoldható, orvosolható. Ám nem minden múlik rajtunk, így például embertársaink hozzáállása sem. Külföldön élve gyakran tapasztalunk negatív megkülönböztetést pusztán a tény miatt, mert külföldiként telepedtünk le egy másik országban. A magány, tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzését nem segíti, hogy az új életünkben semmi, senki nem ismerős. Még a nyelv sem…

Nehéz elviselni a kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, és azt a hátrányt, amit a nyelvtudás hiánya okoz. Van, hogy ebben nemcsak mi magunk, de gyerekeink is érintettek. Megszakad a szívünk értük, ha azt látjuk, szekálják, csúfolják, kiközösítik őket új környezetükből. A kiköltözöttek közül van, aki annyiszor csalódott már ilyen és ehhez hasonló helyzetekben, hogy egyáltalán nem akar beilleszkedni, meg sem próbálja a fogadó ország nyelvét megtanulni, szokásait megismerni. 

Németül is magabiztosan 

Vannak olyanok is, akik noha úgy érzik, sosem fogják külföldiként igazán befogadni vagy egyenrangúnak tekinteni őket, mégis megtanulják a nyelvet, hogy magabiztosan képviselhessék a saját érdekeiket. „Szerintem mindig kívülállók leszünk” – írja egy több éve Németországban élő magyar nő, aki kinti élete kezdetén szorgalmasan hajtogatta: „elnézést, kérem, beszéljen lassabban és használja az irodalmi németet!” Úgy vette észre, ha az ember helyesen teszi fel a kérdést, abból a másik fél látja, hogy tudja, tanulja a nyelvet, csak a tájszólás nem megy neki, és egyből segítőkészebben reagál. A sok év alatt természetessé vált számára, hogy németül is kiáll magáért, amikor szükség van rá. A nyelvet sajátjává téve immár németül is határozott és magabiztos.

Integrálódni érdemes 

Egy Svájcban élő nyelvtanulónk pedig úgy gondolja, az ember soha nem lesz, és ne is legyen német, svájci vagy ahol éppen él. Szerinte nem asszimilálódni, hanem integrálódni érdemes – utóbbit viszont szinte kötelező. Vagy ha nem, akkor nem szabad csodálkozni a rossz élményeken. „Amikor ez a kérdés felmerül, elképzelem, én hogyan vélekednék a hazámban, ha nem tisztelnék a kultúrámat, nem érezném, hogy az odaköltöző meg akarja tanulni az anyanyelvemet. Azt hiszem, udvariatlannak, hálátlanságnak érezném. Az embernek olyan érzése támad, hogy kényszerből van nálunk az illető, el akar különülni, nem vállal közösséget a befogadó országgal. Nekünk a zene és az egyház rengeteget segített a svájci beilleszkedésben, pedig nem vagyunk vallásosak. Enélkül nem tudom, milyen lenne a helyzetünk.” 

Bizonyítottam magamnak 

Van, akinek többszörösen is kijutott a beilleszkedés nehézségeiből. Olga (kérésére nevét megváltoztattuk) egész életében külföldinek érezte magát: Romániában magyarnak számított, Magyarországon románnak, Németországban mindkettőnek. Gyerekkorában a román nyelv szorgalmas tanulásával lépkedett előre a beilleszkedés útján – sikerrel. 18 évesen aztán Magyarországra költözött. Akkoriban sokan egyszerűen románoknak nevezték az erdélyi magyarokat, lenézték őket. Nagy reményei hamar szertefoszlottak, nehézkesen, megaláztatásokkal indult új élete, de nem hagyta, hogy az előítéletek és keserű élmények megtörjék. Magyarországon közgazdász diplomát szerzett, angol nyelvvizsgát tett, az önbizalma pedig szép fokozatosan helyreállt. Ezzel arányosan megnyíltak a kapuk előtte. Munkahelye lett, környezete elismerte, boldog volt. 

2018-ban költözött Németországba, megint újrakezdőként, de már erős önbizalommal és hatalmas tapasztalattal. „Miután bizonyítottam az évek során magamnak (és nekem ez a kulcsszó a téma kapcsán), elértem mindent, amit akartam, azt gondolom, már senki nem sebezhet meg úgy igazán” – vallja. „Már tudom, mennyit érek, mire vagyok képes, senkinek nem akarok megfelelni, csakis önmagamnak és szűk családomnak. A hosszú évek alatt megtanultam emelt fővel, ám mosolyogva kikerülni a rosszindulatú embereket, mert ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek, míg két ember él a Földön.” Azt beismeri, hogy néha kísérti a múlt és gyengébb, fáradtabb napjain, amikor úgy érzi, igazságtalanság érte, fel-feltör benne a régi kiszolgáltatottság érzése. Ilyenkor nehezebb új erőre kapnia, hogy tovább haladjon az útján.

Lelkifröccs egy-egy embert próbáló nap után 

Olga a sok év alatt számos tanulságot gyűjtött, amiket jó szívvel oszt meg minden külföldön élővel. Ha nekikeserednénk egy minket ért bántás miatt, érdemes átolvasni ezeket, mert egyszerre megnyugtatóak és inspirálóak! 

1. Ha valaki bánt, annak önmagával és/vagy a világgal van baja, nem rád haragszik. 
2. Minden kezdet nehéz, de a saját életedet magad alakítod, ne várj a szerencsenapodra vagy egy csodára! 
3. Merj cselekedni! Minden nap tegyél egy kis lépést, hogy elégedetten dőlhess hátra a nap végére! 
4. Ha szereted magad, és ezt nem gőgösen, hanem megfelelő alázattal teszed, akkor szeretni fognak mások is. 
5. Ha hiszel magadban, mások is hisznek majd benned, hiszen a kisugárzásod fontosabb, mint amit mondasz. (És azért jó, ha megtanulod a nyelvet is!)
6. Minden katyvasz az életedben hoz ajándékot is. Keresd meg ahelyett, hogy a sebeidet nyalogatod és sírdogálsz csöndesen!
7. Ha számíthatnak rád és a segítségedre, te is számíthatsz másokra. (Persze vannak önző emberek is, járj nyitott szemmel!)
8. Ismerd meg önmagad, erősségeidet és gyengeségeidet! Csak így tudod kihozni magadból a maximumot. 
9. Hibáztál? Na, és?! Mindenki hibázik, csak van, akinek jobb a marketingje. Egyébként meg a hibáidból tanulsz. 
10. Ne feledd: akkor is fejlődsz, amikor úgy érzed, a végét járod! Lehet, hogy pont ezáltal! 

Neked mi vált be? Hogy birkózol meg a nehéz helyzetekkel, érzésekkel?