CSAK OKTÓBER 10-ig!

nap
óra
perc
másodperc
lupan-agnes-web

Bizalmi kérdés

Tanárt választani és mellette hosszú távon elköteleződni bizalmi kérdés. Pláne olyankor, amikor nem egy intézményi keretek közé szorított kötelező tárgyról van szó, hanem valamiről, amit önszorgalomból, saját motivációnkból választottunk.

Kettő az egyben: pszichológus és nyelvtanár

Bizalom

Nem könnyű motiváltnak maradni egy olyan tanárnál, aki csak bemegy az órára, ledarálja az anyagot, számonkér, és ezzel le is tudta a tanítást. Aki nem motivál, nem épít bizalmat, nem beszélget, tulajdonképpen érdektelen a diák céljai, adottságai iránt. 

A Lupán Német Online-nál azt valljuk, aki mások tanítására esküdött fel, annak bizony értenie kell kicsit a lélek nyelvén és ismernie kell az emberi természetet. Elengedhetetlen ugyanis, hogy egy tanár bizalmat tudjon kiépíteni a diákjában, hiszen tanulni bizalomteli légkörben lehet. Így tehát nem árt, ha egy nyelvtanár titkon vérbeli pszichológus is. 

A bizalom a közös munka feltétele 

A régi poroszos nevelési elvek, a büntetés, fenyegetve-megalázva tanítás rossz érzéseket és ellenszenvet szülnek a tanárral szemben. De nemcsak ezért kifejezetten negatív hatású tanítási metódusok ezek. Hanem azért is, mert az agyunkat védekezésre kényszerítik, kvázi bezárják. Ebben az állapotban pedig alkalmatlanná válunk új információk befogadására. 

A tanuláshoz, ahhoz a folyamathoz, amikor az ismereteket épp elsajátítjuk és eközben sokszor hibázunk, egyszerűen szükség van egy biztonságos közegre. Egy olyan „helyre”, ahol letehetjük a gátlásainkat, szorongásainkat, felvállalhatjuk gyengeségeinket, és boldogan bukdácsolhatunk a magabiztos nyelvtudás felé. 

A tanár feladata, hogy megteremtse azt a légkört, amiben biztonságban érezzük magunkat és jól működik az agyunk: nyitottan és befogadón. Ez a bizalom tulajdonképpen a közös munka feltétele, a diák és tanár együttműködésének alapköve. 

Akkor jó, ha nem kölcsönös 

Egy beszédfókuszú órán – sokszor a tematikától függetlenül is – rendre szóba jön, kivel mi történik. Ez természetes, hiszen mindenkit ez foglalkoztat leginkább. (Persze ha valaki zárkózott, ki lehet ezt kerülni – a világ tele van színes hírekkel, témákkal, de a legtöbb ember szeret az életéről beszélni.)

Amikor a tanuló a saját életét a nyelvórába belevonja, a tanár természetesen nem tudja csak a nyelvi részt meghallani. Meghallgatja azt is, ami a másiknak az élete. Ugyanakkor a bizalmi viszony tanár-diák között nem baráti viszont jelent, és attól, hogy a tanár rendszeresen hall róla, mi történt a diákjával, nem szerez jogot hozzá, hogy kommentálja, véleményezze, értékelje azt. Sőt, ha ilyenkor nem tudja megállni, hogy ítélkezzen, azzal elvágja a lehetőségét a bizalom kialakulásának.

Ezért hát egy tanár-diák viszony tulajdonképpen akkor jó, ha nem kölcsönös. Hiszen egy tanár nem mesélhet úgy az életéről, mint a diák, mert nem neki kell(ene) órán beszélnie, nem az ő nyelvtudását kellene fejleszteni az életéből vett történetekkel. Egy jó nyelvtanár ösztönösen tud úgy beszélgetni és nyelvet tanítani, mint amikor egy pszichológus hallgatja az embert és teszi fel a kérdéseit.

A bizalmi viszony akkor van meg, ha úgy érzed, számíthatsz a tanárodra, bízol a szakmaiságában és emberségében, a pontosságában, következetességében. Akkor mondhatod jó szívvel, hogy bízol benne, ha a szakmai véleményét el tudod fogadni, mert hiszed, hogy jó irányba vezet, jó tempóban vezet. 

Ha kipróbálnád a nyelvtanulást, csak olyan tanárral tedd, akiben megbízol! Egy ilyen tanárral fantasztikus kaland lehet, és csak így érdemes végigjárni a nyelvtanulás hosszú és rögös útját. 


Te megbízol a tanárodban? 

Érdekelhet még:

Kövess minket itt:

Hírlevél feliratkozás:
3db ajándék eBookkal!